Különleges macskafélék az állatkertekben (jaguarundi, manul, halászmacska, szervál, karakál)

Bármerre járok, szívesen meglátogatom a helyi állatkertet. Az is gyakran előfordul, hogy éppen az állatkert miatt megyek el egy városba. (Ehhez nagy segítséget nyújt az Európai Kalandozoo utazási iroda kínálata. Tudom, hogy ez reklám, de mivel én nagyon meg vagyok elégedve az útjaikkal, gondolom nem baj, ha másnak is ajánlom őket.) Néhány állatkertben olyan különleges macskaféléket is láttam, amikkel ritkán lehet találkozni, sőt olyat is „felfedeztem” a magam számára, aminek a létezéséről sem tudtam. Ez utóbbi kategóriába tartozik pl. a jaguarundi. Kinek ismerős így első olvasásra?

Jaguarundi

A cseh Ostravai Állatkertben láthattam ezt a fura, csokibarna macskát. Kecses testéhez kissé túl hosszú lábak és menyétszerű fej társul. Hosszú farka azonban igazi macskára utal. A természetben létezik vörös és fekete színváltozata is. A neve a jaguárra hasonlít, s ez nem is baj, így könnyebb megjegyezni, hogy ugyanott él, mint a jaguár, vagyis Dél-Amerikában (és Közép-Amerikában). A talajon szokott vadászni, de kiválóan mászik fára és úszik is. Elég beszédes macskaféle, különböző hangjelzésekkel kommunikál társaival. Élőhelyén régebben megszelídítették és házimacskaként tartották, mivel kiváló rágcsálóirtó. Manapság már kezdjük elfelejteni, hogy a macskát nem simogatnivaló házi kedvencnek, hanem egérirtó haszonállatnak tartották eredetileg.

Manul = pusztai macska

Most éppen a Fővárosi Állatkertben is látható, de én először az Ostravai Állatkertben ismerkedtem meg vele. Gyönyörű macska! Házimacska méretű, de a hatalmas bundája miatt nagyobbnak látszik. Ennek a bundának nagy szerepe van abban, hogy szélsőséges hideget is elvisel Közép-Ázsia sztyeppéin, ahol nyáron ugyan meleg van, de télen extrém hideg. A manul bundája a tengeri vidráé után a második legsűrűbb, így a téli nagy hidegben is aktív maradhat az állat, nem alszik téli álmot. Vastag farka vége mindig fekete. Mondanom sem kell, hogy különleges bundájáért sokáig vadászták. Feje szélesnek hat, mert a fülei (macskáktól szokatlan módon) oldalt ülnek és nem a feje tetején. Szép sárga macskaszeme valamiért furcsának tűnik. Ha jól megfigyeljük, azért fura, mert a pupillája nem függőleges, mint a házimacskának, hanem kör alakú, mint nekünk. Manapság a táplálékát képező rágcsálók irtására kiszórt mérgek veszélyeztetik az állományát.

Halászmacska

A házimacskából kiindulva azt gondolhatnánk, hogy a macskák minden faja utálja a vizet. Ezzel szemben egyesek kifejezetten imádnak úszni, sőt a vízben vadásznak, mint a halászmacska. Délkelet-Ázsiában víz közelben él, és vízparti, illetve vízi állatokkal táplálkozik: békát, halat, rákot, kígyót fog. Képes a vízimadarakat alulról, úszva megtámadni. Annyira alkalmazkodott a vízhez, hogy a lábujjai között kis úszóhártya van. Fülein hátul feltűnő fehér foltot visel (mint több más macskafaj is), ez a fajtársaknak, főként a kölyköknek szóló jelzés. Én az Olomouci Állatkertben láttam (Csehország).

Szervál

Sokáig a Fővárosi Állatkertben is élt szervál, most éppen nincs. Ez egy afrikai macskaféle, szép pöttyös, homokszínű bundával. Kicsi fején hatalmas füleket visel, melyeknek nagy hasznát veszi az éjjeli vadászat során. Nappal ritkán aktív, akkor inkább pihenni szokott. Sajnos állatkertben nem láthatjuk azt a különleges képességét, hogy a felriasztott madárzsákmány után képes helyből 3 méter magasra felugrani. Én is csak természetfilmen láttam, de igazán csodálatra méltó produkció volt! A szervál könnyen megszelídíthető, gazdájához ragaszkodik. Még egy vonzó tulajdonsága van: tud dorombolni.

Karakál

Magyar fül számára ennek a macskának a neve is úgy hat, mintha egy ige lenne. Mit csinál? Szervál. Ja, nem, inkább karakál... Hosszú lábai miatt kissé kutyaszerű ez a macska. Farka is inkább kutyafarok. Feje azonban igazi macskafej, hegyes fülein dús szőrpamacsokkal. Bundája egyszínű, halvány barnás.  Gyorsan fut, ügyesen mászik és ugrik. Kiváló vadász. Ez a macska is könnyen szelídíthető, Iránban és Indiában régebben vadászatra idomították. Hazája Afrika és Délnyugat-Ázsia. Én éppen akkor láttam Ostravában, amikor a kifutóját gereblyézte a gondozója. Szemmel láthatóan nem tartottak egymástól, hiszen az ápoló könnyedén hátat fordított az állatnak munka közben. A karakál ezt arra használta ki, hogy becserkészte a szemeteskukát és kíváncsian beletúrt, hátha talál valami érdekeset. Én pedig élveztem a kukázó karakál látványát.

Ne rohanjunk azonnal az állatkereskedésbe, hogy beszerezzük ezeket a szép cicákat! Részint itthon nem, vagy csak engedéllyel tarthatóak. Másrészt nem tudnánk számukra megfelelő elhelyezést biztosítani. Elégedjünk meg azzal, ha állatkertekben megcsodálhatjuk őket.

Ha tetszett a cikk, kérlek, jelezd egy kattintással! Köszi! Erika