Szenzáció a Fővárosi Állatkertben: óriásvidrák érkeztek (2014 szeptemberében)

Miért szenzáció? Mert az óriásvidrák mind a természetben, mind az állatkertekben ritkának számítanak. Európában a budapestivel együtt csak 14 állatkert tartja ezt a fajt. Szemben sok más, különleges állattal (pl. vombat, földi malac, stb.), az óriásvidrák nappal aktív, tevékeny, játékos állatok. Egészen biztos, hogy gyorsan a látogatók kedvenceivé válnak!

A kifutójuk a korábbi lepkekert helyén látható, kialakítása egészen új, esztétikus és részletgazdag. Van benne úszómedence, de „patak” is. A vidrák kereshetnek maguknak búvóhelyet a fatörzsek alatt, szaladgálhatnak a füvön vagy áshatnak a földes részeken. Mivel azt olvastam róluk, hogy a napozóhelyeiken ki szokták irtani a növényzetet, lehet, hogy veszélyben vannak a kifutó szép fái és bokrai? Majd meglátjuk.

Most három példány látható nálunk, ők mind nőstények és két német állatkertből érkeztek. Máris családként viselkednek, állandóan együtt vannak. Annyira erős bennük a kötődés, hogy amint egyikük kitalál valamit, például fürdeni megy, a többiek azonnal követik. Folyamatosan lehet hallani a hangjukat is, állandóan van valami mondanivalójuk egymás számára. Sokféle hangjuk közül én elsősorban a hangos fütyülésüket hallottam.

Érdemes a kifutó egy helyén békésen várni, amíg feltűnnek, mert olyan mozgékonyak, hogy amint utánuk megyünk, hogy jobban lássuk őket, máris helyet változtatnak. Állandóan tevékenykednek. Ez a természetben is jellemző rájuk. Dél-Amerika az eredeti hazájuk, ahol vizek mentén és mocsarakban élnek. Egyik élőhelyükről, a Pantanal mocsárvidékről érdekes leírást olvashatunk a kifutójuk mellett (és végre angolul is!).

Az első benyomásunk valószínűleg ez lesz: „Hú, milyen nagyok!” Valóban nagyon nagyok, a testük közel 1,5 méter, s ehhez csatlakozik kb. 0,5 méteres farkuk. Súlyuk akár 30 kg is lehet. Hát nem is csoda: olyan nagy folyam az Amazonas, hogy ilyen nagy vidra illik hozzá!

Ha már kicsodálkoztuk ezen magunkat, akkor próbáljuk megfigyelni a részleteket is. A vidrák mellén a barna szőrben világos foltokat látunk, ezek a minták minden egyednél mások. Az egyedi foltokat maguk a vidrák is használják egymás felismerésére. A fülük apró, merüléskor becsukható, akár az orruk. A szemüket azonban nem csukják be a víz alatt, hiszen vadászatkor a jó látásukra is támaszkodnak.

A lábaikon úszóhártya feszül, ami segít a gyors úszásban, de karmaik is fejlettek, így a mancsukkal evéskor kiválóan meg tudják fogni csúszós zsákmányukat, a halakat. A farkuk eltér a többi vidráétól, mert nem hengeres, hanem lapos. Érdemes addig figyelni őket, amíg mindezeket megláthatjuk.

A természetben családi közösségekben élnek, aminek élén a szaporodó pár áll. Ők egymás hűséges társai, együtt nevelik fel és tanítgatják vadászni a kölykeiket. A fiatal felnőtt kölykök még néhány évig a szüleikkel maradnak és segítenek az újabb testvéreik felnevelésében. Ezután elhagyják a család territóriumát, s új helyet és párt keresnek maguknak. Dél-Amerikában jelenleg ez a legnehezebb számukra, mert bár vadászatuk jelentősen lecsökkent, de az élőhelyük zsugorodik az ember terjeszkedésével.

Amikor kölyköket nevelnek, nem tűrik a zavarást. Előfordul, hogy a zavarás okozta stressz miatt megölik a kölykeiket. Ezt az állatkerti szaporításkor is figyelembe kell venni, sőt az élőhelyükön valószínűleg a turizmust is korlátozni kell, nehogy a lelkes érdeklődők jelenléte a kipusztulásokat okozza.

Nézzétek meg ti is! Érdemes!

Ha tetszett a cikk, kérlek, jelezd egy kattintással! Köszi! Erika