Hóvirágzás az Alcsúti Arborétumban

2011.márc.13.

A hír igaz volt: valóban lenyűgöző a hóvirágözön Alcsúton! Még a Kossuth rádió is bemondta.

Mi Viktorral megelőztük a tömeget, már 9-kor az Arborétumhoz érkeztünk, ahová szerencsére be is engedtek, bár hivatalosan csak 10-kor nyit. Rajtunk kívül még néhány fotózni vágyó látogató érkezett ilyen korán.

Rögtön a bejárat után nem sokkal balra kanyarodtunk, mert hívogattak a hóvirágok. Kicsit „szabálytalanul” átkeltünk egy patak fölött hídként szolgáló fatörzsön (a hivatalos útirány nem itt vezet). Ezen az oldalon, a kert kerítése mentén húzódik a „Mediterrán hóvirágmező”, ahol több faj is nyílik. Én nem tudom megkülönböztetni a különböző fajokat, csak annyit látok, hogy vannak magasabbra növők és alacsonyabbak, valamint számunkra szokatlanul: illatos hóvirágok is léteznek. Egyes helyeken az illatuk elég kellemetlennek tűnt, másutt azonban erős, de kellemesen bódító volt. Nyilván ez a tulajdonság is fajfüggő. A méhecskéknek az illat vonzó lehet, mert tömegesen látogatták a virágokat. (Milyen lehet a hóvirágméz?) Viktor sem tudott betelni a látvánnyal, kb. minden második hóvirágról készült fotó. Be kell lássam, hogy az ő méhecskés fotói jobban sikerültek, mint az enyémek.

Persze az én figyelmemet gyakran elvonták a madarak, így nem csak lefelé, de felfelé is néztem. Főleg a nagy fakopáncsok virgonckodtak, kergették egymást, kiabáltak. Hiába, tavasz van!

Amint beteltünk a fehér virágszőnyeggel, a kert további részeit is meglátogattuk. Még csak két napja van tavasz, de már néhány virág kinyílt, pl. a crocusok (sáfrányok) itt ültetettek, de élnek vadon is nálunk. Itt a kertben fehér, sárga és lila változatait láttuk. A téltemető sárga virágai már hetek óta láthatóak. A szerényen zöld kisvirágú hunyort nem könnyű észrevenni, de ha az ember ismeri, hamar rááll a szeme, hogy megpillantsa a bókoló virágokat. A fák, bokrok még nem hajtanak, de barkát már láttunk.

Az igazi csemege számomra a citromlepke volt, aki repülés közben igazán feltűnő, hiszen citromsárga. Követtem hullámzó röptét, de így is alig találtam meg, amikor leszállt. A fű között már nem olyan feltűnő. Kedves volt, hagyta magát fotózni, amit meg is köszöntem neki, mint mindig minden állatnak. Nem bolond vagyok, csak hálás.

Mire körbeértünk a parkban, megérkeztek a későn kelő látogatók, a kert egyre jobban benépesült. Sok gyermekes család érkezett. A bejáratnál kígyózott a sor a pénztár előtt. Ez igazán örvendetes, de mi azért örültünk, hogy már kifelé megyünk. Az autóút mentén minden irányban parkoltak az autók. Szerintem meg kellene oldani a parkolást, mert az Arborétumnál egyetlen parkolóhely sincs! Elég balesetveszélyes a keskeny úton hétvégenként a sok autó, gyalogos, kisgyerek és az átmenő forgalom együtt! Mi nem várt sikerélményt nyújtottunk annak az autósnak, aki azonnal beállhatott a helyünkre.

Aki teheti, nézze meg a hóvirágok tömegét, mert máshol ilyet nem láthat!

Kérlek, ha tetszett a cikk, jelezd egy szavazattal! Köszi!