Madarak közt a Bois de Boulogne-ban

2011-07-16

8 olvasónak tetszik

Ha tetszik, kérlek oszd meg ismerőseiddel is! Köszönöm! facebook

Párizs egyik legnagyobb parkja, sőt erdeje a Bois de Boulogne /kiejtése: boá dö bulony/. Egy délelőttöt töltöttem itt, s még a vártnál is jobban éreztem magam.

Eleinte az erdei ösvényeken sétáltam, majd eljutottam egy nagy mesterséges tóig.  A körbesétálás helyett a csónakkölcsönzést választottam, s ez jó döntésnek bizonyult. Egyrészt azért, mert kifejezetten jólesett a testmozgás, másrészt meglepően sok „állati” élményem volt.

 A tóról kiderült, hogy a közepén egy nagy sziget helyezkedik el.  A sziget melletti ágba érve egy jégmadár, majd egy szürke gém repült fel előlem. Már ez sem egy mindennapi élmény Párizsban, hát még, hogy a gém nem ment messzire, hanem leszállt egy közeli, víz fölé hajló bokorra. Ide azonnal követte két varjú. A varjak egy közeli ágra szálltak le, de csak egy pillanatra, mert szinte azonnal támadást indítottak a gém ellen. Vadászbombázóként zuhantak rá többször egymás után, annyira, hogy a gémnek össze kellett húznia magát, hogy elkerülje az ütközést. A néhány támadás kielégítette a varjak szórakozási vágyát, s elrepültek. A gémet mégis felzaklathatta ennyi szemtelenség, mert némi nézelődés után ő is elrepült. Hogy miért nem használta a kitűnő fegyvernek is beillő hosszú csőrét, azt nem tudom. Talán nem kockáztatott egy esetleges sérülést egy olyan szituációban, melyben nem forgott veszélyben. A varjak azonban más madarakra igazi veszélyt jelentenek. Itt és más parkokban is láttam galambtetemeket, melyeket egyértelműen madár ejtett el. Valami kisebb ragadozóra gyanakodtam (ami nem lehetetlen még egy nagyvárosban sem), egészen addig, amíg tanúja nem lettem egy támadásnak a Tuilériák kertjében. Az emberek által etetett egyik galambot egy varjú meg tudta közelíteni, majd ledöntötte a lábáról és gyakorlatilag ráállt a fejére. A vergődő galambot az mentette meg, hogy két fiatalember közelebb lépett, mire a varjú eleresztette zsákmányát.

Továbbevezve megnéztem az átkelőhajót, mely vendégeket volt hivatva szállítani a partról a szigetre, illetve a kikötőben álló vendéglőbe. Az utat kb. egy perc alatt tette meg, rendszeresen járt oda-vissza, annak ellenére, hogy így hétfő délelőtt egyetlen utast sem láttam rajta.

Láttam viszont egy nyuszit a parton, majd nem sokkal később egy patkányt is. Ez utóbbi gyorsan besurrant a bokrok alá, nem tudtam lefényképezni.

A tó egy nyugalmas szegletében már messziről fehérlett egy hattyúcsalád. Jól tettem, hogy hoztam magammal egy csomag süteményt, így volt mivel megkínálni őket. A felnőttek közel jöttek, de nem vették el kézből a falatokat, míg a fiatalok igen. A fiókák már fehér tollruhában úszkáltak (kiskorukban „rút kiskacsák” szürke tollakkal), de kisebbek voltak a szüleiknél és a csőrük is halványabb színezetű. Míg rájuk figyeltem, megérkeztek a tó további vízimadarai, az elmaradhatatlan tőkés récék és nagy örömömre egy szárcsamama a fiókáival. Mind turbó fokozaton, teljes erőből evezve érkeztek, így nagyon szembetűnő volt a sebességbeli különbség. A vadkacsák sokkal gyorsabban haladtak a szárcsánál. Ez persze nem meglepő, ha ismerjük a lábukat: a vadkacsa úszóhártyás lába hatékony evező, míg a szárcsa különálló, hosszú lábujjain csak kisebb lebenyek növelik a felületet (lásd a fotón). Ezen a lábszerkezeten viszont nagyon jól eloszlik a testsúly, ha a madár vízinövények levelein akar lépegetni.

A piskótát azonban egyformán kedvelték. A hattyúk rendre tisztázták, hogy ki eszik először (természetesen ők), de elég volt egy kis fenyegetés, hogy a kisebb madarak tisztes távolba húzódjanak. Amint a hattyúk jóllaktak, a szárcsamama is közelebb merészkedett. Érdekes volt megfigyelni, hogy rendre ő szedegette össze a falatokat a vízből, de mindig odafordult velük a legközelebbi fiókához és csőrből csőrbe átadta neki. A kicsik pedig hangosan sipákoltak újabb falatért. Ők nem olvasták a biológia tankönyveket, amikből pedig világosan megtudható, hogy fészekhagyó madarak, akiket csak vezetnek és védenek a szüleik, de nem etetik őket. Hát ezeket bizony etették. Néha láttam, amint a fiókák is felcsippentettek egy-egy morzsát a vízből, de leginkább csak követték anyjukat és kunyeráltak. Közelről jól látszott, hogy ezek az „édes csöppségek” bizony csak az anyjuk szemében lehetnek szépek, mert ilyen fiatal korukban valami hihetetlenül rusnyák. Fejükön, ahol éppen nem kopaszak, égnek áll a szürke és narancssárga, szőrnek látszó toll. Ebből a komikus külsőből aztán egy elegáns, fekete tollú, fehér csőrű, piros szemű szépség lesz majd, csak ki kell várni.

A mamával egy időben vettem észre, hogy tőlünk távolabb, a tóban valami csetepaté zajlik. Két madár vadul fröcskölte a vizet. Az eddig a csónak mellett békésen eszegető tojó azonnal maximális sebességre kapcsolt: szárnyával is segítve magát szinte futott a vízen, hogy mielőbb a helyszínre érjen. Ott ugyanis az ő férje verekedett! Mint később beigazolódott számomra, a két hím a területeik határvonalán csapott össze. Mindkettő harci üzemmódba helyezte magát: tollaikat felborzolták, szárnyukat hátul a testük fölé emelték, hogy minél nagyobbnak látszanak. Nem puszta fenyegetés, hanem valódi harc folyt, amelybe azonnal beszállt a tojó is, amint megérkezett. Csak úgy fröcskölt körülöttük a víz! Azt nem láttam, hogy a csípés vagy a rúgás technikáját alkalmazták-e többször.  Végül győzött a túlerő, a betolakodó hím visszavonult, a győztesek nem üldözték. A tojó visszaúszott elhagyott fiókáihoz, a hím kiállt egy faágra tollászkodni. Úgy látszik, a harcban összeborzolódott ruházata azonnali rendbehozatalra szorult. Sérülés egyik madáron sem látszott.

Tovább eveztem a rivális területe felé. Itt is egy teljes családot találtam, papát, mamát és négy fiókát. Ők is szívesen ették a francia piskótát. Olyan békés nyugalomban eszegettek, mintha a percekkel ezelőtti komoly határvita meg sem történt volna. Ha egy falat lemerült a vízben, a szülők bemutatták, hogy milyen könnyedén úsznak utána. Teljes testükkel a víz alá merültek, nem úgy, mint a vadkacsák, melyeknek ilyenkor a püspökfalatjuk mered az ég felé.

Bár még biztosan nem merítettem ki a környék látnivalóit, vissza kellett térnem a kiindulási pontra, s leadni a csónakot (pénzbe kerül ám a bérlés). Olyan sok élménnyel lettem gazdagabb e rövid kirándulás alatt, hogy igazán megérte ezt a külföldiek által ritkán látogatott célpontot választani!

 

Ha tetszett a cikk, kérlek, jelezd egy kattintással! Köszi

 

8 olvasónak tetszik

Ha tetszik, kérlek oszd meg ismerőseiddel is! Köszönöm! facebook


Hozzászólások











A tó egy részlete a csónakból

A tó egy részlete a csónakból


Ugye, milyen szép?

Ugye, milyen szép?


Étterem és átkelőhajó

Étterem és átkelőhajó


A szürke gém és a támadó varjú

A szürke gém és a támadó varjú


Hattyúszülő két fiókával

Hattyúszülő két fiókával


Ki az úr a tóban?!

Ki az úr a tóban?!


Szárcsa család

Szárcsa család


Etetés közben

Etetés közben


Fenyegető pózban

Fenyegető pózban


A két hím verekedés közben

A két hím verekedés közben


A verekedés csúcspontja

A verekedés csúcspontja


Figyeld meg a lábujjait!

Figyeld meg a lábujjait!


Csak a mama láthatja szépnek!

Csak a mama láthatja szépnek!


Az egyik szülő lemerül a falatért

Az egyik szülő lemerül a falatért


Egy galamb maradványai

Egy galamb maradványai


Nagy madárfészek

Nagy madárfészek


Nyuszi ül a fűben

Nyuszi ül a fűben


A sziget partja

A sziget partja


Készítette WUP Webdesign Stúdió

2010 © Minden jog fenntartva, sem a szöveg, sem a fényképek nem használhatók fel engedély nélkül!