2011-09-25
Már szinte elvonási tüneteim voltak, mert tavasz óta nem jártam a váci tanösvényen. A tavalyival ellentétben, most nem a túl sok víz, inkább a meglepően kevés vízborítás volt a jellemző.
Már vasárnap reggel 7-kor leparkoltam a Vác déli szélén található Profi parkolójában. (A 2A útról a Vác dél – Vácrátót lejárónál kell lejönni). Itt jó helyen, a temető előtt állok meg a kocsival, bár én gyalog csak szabálytalanul tudok átmenni a főúton (ahol az 1848-as emlékmű áll). Azért írom le ezeket, hogy aki nem ismeri, könnyebben odataláljon, mert ezt a tanösvényt látni kell! A templom mellett elmenve, keresztezve a Kálváriát az ember hamar eléri a horgásztavat. Innen már egymást érik a szépségek.
Ezen az őszi reggelen párában úszott a horgásztó. Egyes vadkacsák még csőrüket a szárnyuk alá dugva szundikáltak, mások már úszkáltak és ennivalót keresgéltek. Rajtam kívül csak néhány elszánt horgászt és még elszántabb futót lehetett látni. Már a tó mögötti platánfás ligetben hallottam a cinkék hangját, sőt hirtelen felhangzott a zöld küllő éles, repülés közben hallatott kiáltása is. Reméltem, hogy megláthatom őket, de erre csak később került sor.
A bicikliútról balra, a Tanösvény feliratnál kell lefordulni. Az út keresztezi a Gombás-patakot, ami most szerényen csörgedezik (nem úgy, mint tavaly, amikor elöntötte a pallósort). Örömmel láttam, hogy idén gondos kezek felújították a pallójárda elejét. Köszönet érte! Hátha egyszer jut majd pénz az ismertetőtáblák felújítására is, melyek sajnos tönkrementek.
Először egy érdekes növénnyel találkoztam: a süntök kúszó szára borított be egy nagy területet, sőt fára is „mászott” és onnan csüngtek alá a szúrós termések (lásd a képet a galériában is!). A reggel fényei még csak a fák koronáját világították be, így aztán elég hűvös volt itt a földhöz ragadt világban, ahol én járhatok. Nem csoda, ha mindenki kereste a felmelegedési lehetőséget: egy sokpettyes katica a levélen éppúgy, mint az a szürke gém, amelyik felszállt egy kiálló ágra és ott süttette magát. De jó neki! A reggeli 7 fokban nem vígasztal, hogy néhány óra múlva 25 fok lesz.
A tanösvény eleje alól az idei nagy szárazságban eltűnt a víz, de a végénél most is van, sőt áramlik is, hiszen a Gombás-patak hozza az utánpótlást. A nádas kiválóan érzi magát, szinte elnyelni látszik a pallósort egyes részeken.
A végállomásnál leültem, s berendezkedtem hosszabb leskelődésre. Ez a létező legjobb kikapcsolódás: leskelődni a természetben. Egy idő után az ember elkezdi otthonosan érezni magát: tudom, hová szállt le a nagy kócsag, ami szintén napozik egy magas fán; láttam a zöld küllőket, amint keresztezték a légteret; már oda sem nézek a mögöttem hallatszó vízcsobogásra, mert tudom, hogy az a tőkés réce pancsol, aki az előbb ott tollászkodott. A vízben récék és vízityúkok úszkáltak. Messziről is meg lehet különböztetni őket: a vízityúkok időről időre „eltűnnek”, lemerülnek és csak jóval messzebb kerülnek elő. A vadkacsák csak tótágast állnak a vízen, ha enni akarnak.
Már vagy egy órája nézelődtem, amikor fergeteges előadással kényeztetett a természet: a közelemben lévő, kiszáradt fákat „ellepték” a harkályok. Először a hatalmas kopácsolásra figyeltem fel, ami úgy hangzott, mintha a harkály azonnal ki akarná vágni a fát. Ez csak a fekete harkály lehet! Valóban ő volt, nagy erőbedobással dolgozott. Sajnos szinte végig ágak takarták, én jól láttam, de nem tudtam igazán jó képet készíteni róla. Míg a legnagyobb harkályunkban gyönyörködtem, megérkezett két zöld küllő a szomszéd fákra, majd őket követve két nagy fakopáncs is! Nem akartam hinni a szememnek! Azt sem tudtam, melyiket fényképezzem! Míg a keresőben a harkályokat próbáltam megörökíteni, a víz mellől is motoszkálás hallatszott. Odapillantva egy feketerigó családot (?), három példányt láthattam, amint inni érkeztek. Mindez a madarász-álom kb. 5 percig tartott, majd fokozatosan eltávolodtak tőlem a madarak.
Utána leültem kipihenni magam. Na, gondoltam, már csak egy jégmadarat kérek, oda, arra az ágra. És lőn! Igaz, nem azonnal, de fél óra múlva valóban a kiszemelt ágra szállt egy jégmadár. Ahá, itt csak kérni kell és teljesül. Hurrá! Akkor most azt a nyestet kérem a tanösvényre, amelyiknek a kakiját láttam reggel. (Ez már túl szemtelen kívánság lehetett, mert nem teljesült. Persze elégedetlenségről szó sincs, megtiszteltetésnek veszem, hogy ennyi mindent láthattam.)
Sőt! Láttam egy apró, de szép piros csőrű, a vízparton keresgélő madarat, amiről csak itthon derült ki, hogy micsoda. Ő a guvat. Most láttam először. Nádasokban fészkelő hazai madarunk, amelyet ritkán látni rejtőzködő életmódja miatt. Költöző madár. Mindig öröm, ha új fajjal találkozom!
Van, aki felülről szemléli a tájat: egy motoros paplanernyős (ha létezik ilyen meghatározás)tett egy kört az ártéri erdő fölött. Kissé felriasztotta a vadászgató nagy kócsagot, de az is megnyugodott a zúgó „óriásmadár” távoztával.
Hazafelé kiolvadtam a napon, nézelődtem a horgásztó immár fényben fürdő partján. Egyre több család érkezett egy kis vasárnapi sétára, vége a reggeli csöndnek. Átadtam nekik a terepet további örömök helyszínéül.
Ha tetszett a cikk, kérlek, jelezd egy kattintással.
Ha hozzáfűznivalód van, üzenj!
Köszi! Erika
Hozzászólások
K. Balázs | Nagyon tetszik ez az elöadás!!! |
F.Erika | Én is szeretem és gyakran járom a várost. Mindenkinek csak ajánlani tudom! |
DobóZoli | És képzeljétek ez a csodás ártéri ösvény csak egyike hazánk -szerintem-legszebb városának Vácnak!Liget,dunaparti sétány,Főtér,Diadalív,Dóm,Templomok,Múzeumok,Duna,Naszály hegy... |
Rostás Ákos | Ez a séta időseknek is ajánlható |
Hajnali pára a tó fölött
A felújított pallósor
A süntök kúszónövény
Sokpettyes katica
Reggeli fények az ártéren
Szürke gém napozik
Teret nyer a nádas
Itt most is van víz
Fekete harkály
Nagy fakopáncs
Zöld küllő
Inni érkezett a fakopáncs
Feketerigó
Jégmadár
Harmatos ágak
Guvat
A tanösvény
Vadászgat a nagy kócsag
Kékcinke
A horgásztó
Nagy fakopáncs
Az indián nyár fényei
Van, aki a magasból nézelődik
Készítette WUP Webdesign Stúdió
2010 © Minden jog fenntartva, sem a szöveg, sem a fényképek nem használhatók fel engedély nélkül!