A Csodabogyós-barlangban kúsztam-másztam

2011. december

Ha Balaton, akkor …..fürdés? Dehogy! Ha Balaton, akkor barlangban kúszás-mászás!

Hogy hol? Balatonederics közelében, nem messze az Afrika Múzeumtól (amelyben Dr. Nagy Endre magyar vadász gyűjteménye látható) található a barlang. A Balaton-felvidék változatos geológiájú táj. Balatonkenesénél magas löszfalról csodálhatjuk a panorámát, Balatonalmádi környékén vörös homokkő a jellemző kőzet. A Tapolcai-medence bazalt tanúhegyei, különösen a Badacsony szolgáltatták egykor a városi utcák bazalt kockaköveit. Ezeken kívül több helyen mészkővel is találkozhatunk. Igazi cseppkőbarlang kialakulására csak itt van lehetőség.

 A Csodabogyós-barlang is mészkőben keletkezett. 1990-ben barlangászok fedezték fel, és ők szabadították ki a törmelék alól a bejáratát. 2006 óta szerveznek bele olyan túrákat, melyeken érdeklődők is részt vehetnek. Addigra sikerült létrákkal, kötelekkel járhatóvá tenni több szakaszát.

Honnan származik a neve? A csodabogyó egy növény, pontos neve szúrós csodabogyó. A Dél-Dunántúlon jellemző, a Balaton-felvidéken ritka, védett faj. A virágainak tengelye (szára) kiszélesedik, levélnek látszik. Ezek a „levelek” örökzöldek, nevükhöz méltóan szúrósak. Mivel a virágból őszre termés lesz, a piros bogyó úgy látszik, mintha egy levél közepéből nőne ki. Ezért „csoda”bogyó. Természetesen a sötét barlangban semmilyen növény nem nő, de a bejáratát csodabogyók veszik körül.

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park honlapján keresztül értük el a www.csodabogyos.hu  honlapot, és jelentkeztünk be barlangi alap túrára. (Ki meri rögtön az „extrém túrát” választani?) A megbeszélt időben a Balatonederics fölötti bázisnál találkoztunk vezetőnkkel, John Szilárddal. Kaptunk a méretünknek megfelelő barlangászoverállt és sisakot fejlámpával. Megnézhettük a barlang alaprajzán, hogy a jelenleg több mint 5 km ismert hosszból mi mennyit fogunk megtenni. Le se merem írni: mindössze 400 méternyit haladunk előre. Az azért jelent valamit, hogy ehhez 1,5 – 2 óra kell!

A barlang bejáratához fel kell mászni a dombtetőre. Út közben megnéztük a nemrég elkészült „Pele apó tanösvény” néhány ismertető tábláját, valamint megismerkedtünk a csodabogyóval. Csatlakozott hozzánk három barlangász, akikkel felfele menet, részleges szuszogás közben (én szuszogtam, ők nem) igyekeztünk megváltani a világot. Terveket szőttünk különféle barlangi túravezetésekről, valamint képzeletben mesterségesen növesztettünk kristálycsodákat a falakra. (Milyen buli lenne egy csupa-csupa kék rézgálicos barlang!)

De a természet mindig érdekesebbet és ízlésesebbet alkot, mint az ember! A barlangban már az első néhány rövid létra után megálltunk, hogy megcsodáljuk a kis fekete esernyőket, a patkósorrú denevéreket a falakon. Itt egyesével láthatók, nem nagy kolóniákban, de igazi testközelben. Volt, hogy vigyázni kellett, nehogy rájuk támaszkodjunk a falon fogást keresve. Mondanom sem kell, hogy semmi félnivalónk nincs tőlük, picike, kedves kis állatok, akik nappal alszanak, meg sem rezzennek a lámpafényre.

Ez a barlang tektonikai mozgások során jött létre, vagyis a kőzetek a törésvonalak mentén elmozdultak a múltban, s az elmozdulások mentén keletkeztek azok a repedések, melyeken most szuszakoltuk át magunkat. Azért nem vészes a helyzet, van, ahol felegyenesedve, van, ahol nadrágféken lehet közlekedni. Csak egyetlen szűk keresztmetszet van, az ún. szülőcsatorna. Itt (is) meg kell fogadni a vezető tanácsait, s az ő útmutatásai alapján még én is átfértem. Lásd a fotón a boldog vigyoromat!

Ez a barlang nem vizes, csak egyes helyeken csepeg a repedéseken át annyi víz, hogy folytatódjon a cseppkőképződés. Így saras szakaszokra nem kell számítani.

Egészen más így, a fejlámpák fényében felfedezni a falakat, termeket és a cseppköveket, mint a kiépített, kivilágított barlangokban! Sokkal nagyobb élmény! Érdemes kipróbálni! Az ember erőfeszítéseket tesz, s jutalmul olyan szépségeket láthat, amiket eddig csak viszonylag kevesen. Úgy válhattam „felfedezővé”, hogy közben a féltett kis életem nem volt veszélyben. Izgalmas kaland, de ott a biztonság, a tapasztalt vezető, amilyen Szilárd is. Ő nem csak a testi épségünkre ügyelt, de sok érdekességet is mesélt. Részben szakmai vezetést hallhattunk, részben a barlangászok életéből egy-két legendás történetet. Sajnos volt közöttük szomorú is. Ebben a barlangban azonban nem történt baleset, reméljük, ez így is marad.

Megismerkedtünk a barlangi tündér meséjével, akinek féltve őrzött kincsét egy kisegér akarta ellopni. Hogy mi lett a vakmerő egérkével, azt csak az tudhatja meg, aki ellátogat a barlangba.

Az egyik területen a szokásos álló és függő cseppköveken kívül heliktitek is láthatók. Ezek fura alakú, gyakran görbe, akár felhajló végű cseppkövek. Hogy keletkezhetnek ezek a gravitációnak látszólag ellentmondó alakzatok? Még a szakértők is vitatkoznak ezen. Szerepe lehet a légáramlásoknak, illetve a levegő ásványi anyag tartalmának. Mindenesetre izgalmasak és szépségesek!

Azok a részek is tetszettek, ahol a falakat az ún. barlangi tej fedte, vagyis hófehér CaCO3 kristályok porló tömege.

A sok szépség mellett mi kivételesen ráadást is kaptunk. A velünk túrázó barlangászok az egyik teremben leoltatták a lámpáinkat, s a sötétben elénekelték a barlangászindulót. A számomra ismeretlen, de nagyon szép dallamú és szövegű dal szinte szárnyalt a teremben! Felemelő perceket szereztek nekünk, köszönjük szépen!

Visszafelé ismét átküzdöttük magunkat a létrákon, a szülőcsatornán, a már „ismert” útvonalon. Ettől nem lett könnyebb, sőt a már fáradtabb lábaink többször bizonytalankodtak, csúszkáltak, mint idefele. Mire kimásztunk az utolsó létrán a felszínre, folyt rólunk a víz. (December lévén a barlang kb. 9 fokos hőmérséklete amúgy is melegebb volt, mint a külső levegő. Nyáron persze hidegnek tűnne ez a 9 fok.)

Fáradtak voltunk, koszosak, de végtelenül büszkék a teljesítményünkre, s úgy meséltük egymásnak a bent szerzett élményeinket, mintha nem is együtt láttuk volna a sok csodát. Egy kicsit azért mindenki mást él meg, máshol szerez kék foltokat, mást talál érdekesnek.

Remélem, a képek is meghozzák sokak kedvét, s egyre többen látogatnak majd el a Csodabogyós-barlangba!

Kapcsolódó ckkem: Badacsony tanösvény 2011. december

Ha tetszett a cikk, jelezd egy kattintással! Köszi! Erika