Pál-völgyi- és Szemlő-hegyi-barlang program

Iskolai szakköröseim számára januári programként egy időjárás-független kirándulást szerveztem a budai barlangokba. Szerencsém van, nem kell mindig messzire menni, ha szépet akarunk látni. Igazán ritka az olyan főváros, ami ennyi természeti látnivalót nyújt, mint a miénk!
1.) A Pál-völgyi- barlang bejáratához már 20 perccel 10 óra előtt megérkeztünk. Tekintettel a mínusz 5 fokra és a deres padokra, nem ültünk le, hanem inkább játszottunk. Természetesen ide illő játékkal készültem: denevéres szembekötősdivel. A kör közepén a bekötött szemű denevérnek kell elfognia a 3-4 „éjjeli lepkét” úgy, hogy csak a visszhang segíti őt. Ultrahang kibocsátás helyett a denevér azt mondogatja, hogy „den-den”, mire a lepkék visszhangozzák, hogy „lep-lep”. Ha mindenkit elfogott, kezdődhet az új kör. Még a szülők is bekapcsolódtak a játékba!
A hatalmas, egykori kőfejtőből nyílik a barlang bejárata, amit természetesen csak vezető kíséretében lehet meglátogatni. Bent megismerkedtünk magával a kőzettel, a kb. 40 millió éve keletkezett mészkővel. A kőzet anyaga tengeri üledék, melyet a falban itt-ott látható ősmaradványok (fosszíliák) is bizonyítanak: fésűkagylók, tengeri sünök maradványait láthatjuk. A barlang később keletkezett, mint maga a kőzet (ún. posztgenetikus barlang). Kialakulását a kőzetben keletkezett töréseknek és az ezeken át beszivárgó vizek oldó hatásának köszönheti.
A víz akkor oldja a mészkövet, ha valamitől savassá válik. Ez a valami a szén-dioxid, mely a talajon átszivárgó vízbe oldódik és szénsavassá teszi azt. A repedésekben ez a víz „agresszíven” támad, s sok meszet vesz fel oldott formában. Amint megérkezik a vízcsepp a barlang mennyezetére, megváltoznak a nyomásviszonyok és a szén-dioxid (CO2) egy része elillan. Így a csepp már nem tud oldatban tartani annyi meszet, mint eddig, ezért a felesleget lerakja. Így a plafonon elkezdi növekedését egy függőcseppkő (sztalaktit). A vízcsepp némi tétovázás után lecseppen a barlang fenekére. Ettől megint lejátszódik az előbbi folyamat, és újabb mészrétegecskét tesz le. Itt is növekedni kezd valami, méghozzá egy állócseppkő (sztalagmit). Ha türelemmel várunk néhány százezer évet, a két cseppkő összeér, és cseppkőoszlopot (sztalagnát) képez. Ilyen egyszerű a cseppkőképződés. Mégis milyen csodálatos maga a folyamat és milyen szép a létrejövő forma!
A Pál-völgyi-barlang gazdag cseppkőképződményekben. De kb. két hónapja (2011 decembere óta) másról is nevezetes: a barlangászoknak sikerült kibontani egy átjárót, amely összeköti a barlangot a környező barlangokkal, pl. a Mátyás-hegyivel, s  így a jelenleg ismert hossza 29 km-re nőtt! Ezzel elhódította a Magyarország leghosszabb barlangja címet (melyet eddig az aggteleki Baradla-barlang birtokolt).
A Pál-völgyi-barlang látogatható szakasza kiépített, kivilágított, kisgyerekekkel is járható (babakocsival nem). Néhol lépcsőkön kell menni, s egy helyen létramászás színesíti a programot. Azonban ez a létra is széles, biztonságos. A barlangban egész évben plusz 10 fok van, ami most, januárban kellemes melegnek tűnt.
A barlanglátogatás után az egykori kőbányában (ami ma parkosított terület), megnéztünk néhány kövületet. Ezeket természetesen nem a fokozottan védett barlangban gyűjtöttem, hanem hazulról hoztam. Legnagyobb sikere a barlangi medve szemfogának volt. Ő is olyan barlangkedvelő állat volt a jégkorszakban, mint a denevérek, akik csak az év egy szakában húzódnak be a barlangokba. A barlangi medve nagyobb volt, mint a mai barnamedve, de már kihalt.

2.) A kb. 800 méterre lévő Szemlő-hegyi-barlangba könnyen átsétáltunk, az utat az aszfaltra felfestett barlang jelek és táblák is mutatják (bár mind a „Pál-b.” feliratú, de ezeken visszafelé menve eljutunk a Szemlő-hegyiig). Délre jelentkeztünk be a csoporttal, s még volt időnk egy kis vetélkedőre. A nap elején megalakított két csapat mérte össze a tudását. A hazai barlangokat kellett térképen elhelyezni, a barlangok jelentőségét összegyűjteni, a cseppkőképződés menetét sorba rendezni, az igazi barlanglakó állatok testfelépítését és életmódját megfejteni. A kiváló megoldások jutalma egy kis nassolnivaló volt. A barlangban tilos enni, inni, mert minden szerves szemét (akár egy kenyérmorzsa is) zavaró tényező, például megjelenik rajta a penészgomba.
A Szemlő-hegyi-barlangban kiváló vezetőnk volt, aki részletesen elmagyarázta, hogy mennyiben más ennek a barlangnak a kialakulása, mint a Pál-völgyié. Itt jelentős szerepet játszott a mélyből érkező hévíz, mely tágította a járatokat és jellegzetes gömbfülkéket oldott a falakba. A hévíz gyakran keveredhetett a felülről érkező hideg vízzel, s a keveredés is szerepet játszhatott az oldásban. A falakat látványos bőségben borító borsókő sem úgy keletkezik, mint a cseppkő. A barlangban egykor nagy mennyiségű víz lehetett, s a víztükör fölötti részen csapódhatott ki az a finom, egymásra rétegződő mészkéreg, mely a borsó alakú formákat létrehozta. A fotón látszanak a koncentrikus rétegek. Ez a forma tehát jelenleg már nem képződik (ellentétben a cseppkövekkel). A másik jellemző, szép képződmény a mészlemezek egymásra rakódó sokasága. Az egykori barlangi tó mozdulatlan felszínén csapódtak ki ezek a lemezek, melyek időnként lesüllyedtek a fenékre és ott felhalmozódtak. Azért is érdemes egy napon meglátogatni mindkét barlangot, mert annak ellenére, hogy ilyen közel vannak egymáshoz, s ugyanabban a kőzetben keletkeztek, mégis nagyon eltérő formákat láthatunk bennük!
Persze az emberi fantázia által megnevezett képződmények is érdekesek, nemcsak a szakmai „csemegék”. Ilyen az Anyósnyelv vagy a Barlangi Boszorkány (lásd a képeken). De járhatunk Barlangi Állatkertben és a Mesék Termében is.
A Szemlő-hegyi-barlang kiállítótermét is érdemes megnézni. A pici, de interaktív és sok információt közlő kiállítás kicsiknek-nagyoknak egyaránt érdekes. A gyerekeket mesebarlang várja. Itt kipróbálhatják, hogy átférnek-e a Tű fokán, amit a barlangban már megcsodálhattak. A valóságban először Szekula Mária jutott át rajta 1930-ban. A gyerekek számára külön ide íródott mesét a szülő is felolvashatja vagy meg lehet hallgatni felvételről. (A kiállítás egyetlen, de sajnos súlyos hibája, hogy a szép, színes tabló, ami összehasonlítja a hideg és meleg vizes barlangokat, éppen a valósággal ellentétesen teszi ezt. A jelkulcs pont fordított, mint kellene! Nagyon sürgősen javítani kellene a hibát, amit minden helyi szakember is tud, de hónapok telnek el helyesbítés nélkül!)

3.) A diákok számára kora délután befejeződött a program. Én még felmentem a Szemlő-hegyi-barlang bejárata melletti lépcsőn a barlang fölé, hogy megnézzem a Geológiai-tanösvényt. Egy szép, rendezett park látványa fogadott. Egy gyerekcsoport éppen önfeledten játszott a frissen felújított, csúszdás, mászókás játszótéren. Figyelmébe ajánlom mindenkinek, aki gyerekekkel érkezik.
Engem inkább a tanösvény magyarázó táblái és a kiállított építőkövek kötöttek le. Azokat a közelben bányászott kőzeteket mutatják be, melyekből Budapest épületeit építették, utcáit burkolták. Igazán érdekes! A park legfelső szintjéről nagyon szép a kilátás a városra. Méltó emlékhely is egyben ez a fölső rész. A Barlangászok Emlékhelyét alakították itt ki. Egy-egy kövön szerepel azoknak a magyar barlangászoknak a neve és haláluk évszáma, akik barlangban vesztették életüket. Elgondolkodtató a sok név és nem kevésbé a friss évszámok. Felmerül a kérdés: „Érdemes?” Ki-ki a saját válaszát fogalmazhatja meg erre. Nincs egyetlen, megfellebbezhetetlen válasz.

4.) Lefelé sétálva a Kolosy tér felé a Pusztaszeri úton még egy geológiai érdekességgel találkozhatunk. Az egyik kanyarban védett geológiai feltárás van. Tábla jelzi, hogy védett terület, valamint ötnyelvű (!) táblán olvashatjuk a budai márga leírását. A tábla állítója a Városi Tanács, ebből ítélve elég régóta itt lehet már. Mégis olvasható, és 5 nyelven íródott! (Mai tábláink vajon meddig bírják majd?)
Nem száraz tudomány a geológia! Családi és szakmai programnak egyaránt kiváló a budapesti barlangok meglátogatása! (Vállalkozó kedvű, kúszni-mászni sem restellő túrázóknak a Mátyás-hegyi-barlang vezetett túráját ajánlom. Bejelentkezés: a Pál-völgyi-barlang elérhetőségein.)

Ha tetszett a cikk, kérlek, jelezd egy kattintással! Köszi! Erika