A karolópók halálos ölelése

Kicsit hatásvadász a cím, belátom. De a valóság az, hogy én már többször beleképzeltem magam a zsákmány helyzetébe, s arra jutottam, hogy minden jól van úgy, ahogy van. Vagyis én elég nagy vagyok ahhoz, hogy fényképezőgéppel a kezemben megörökítsem a pók zsákmányejtését, és ő elég kicsi ahhoz, hogy engem például ne akarjon levadászni. Ebben a megnyugtató tudatban azonban szívesen keresgélem a karolópókokat, mert érdekel, hogy mit fogtak, hogyan rejtőzködnek. Gyakran gyönyörködöm szép színeikben.

Kik is ők? Gyakori pókjaink, akiket azonban nem könnyű észrevenni, amíg rá nem áll az ember szeme. Több fajuk a nektártermelő virágokon szeret elbújni, s ott várják, hogy a zsákmányt jelentő rovarok leszálljanak. Ezek a fajok színükkel alkalmazkodtak a leshelyükhöz. A viráglakó karolópók faj képes a színváltoztatásra is. Ez a folyamat nem egy látványos, gyors átalakulás, hiszen több napot vesz igénybe. Mi csak a végeredményt láthatjuk, azt, hogy nem látjuk a pókot, annyira beleolvad a virág színébe. Ha azonban felfedeztük, akkor az valószínűleg egy nőstény, ami „hatalmas” a párjához képest, hiszen néha az 1 centit is eléri. A férje sokkal kisebb, s alakja is soványabb, ezt nevezzük ivari kétalakúságnak (ivari dimorfizmusnak). A különbség akkor a legfeltűnőbb, ha a nyár eleji párzási időszakban együtt látjuk őket. Olyan a hím, mintha a nőstény pici kölyke (vagy kevésbé kedves hasonlattal élve: mintha a parazitája) lenne. A nősténynek jellegzetesen duzzadt, nagy potroha van. Mindkettőnél látjuk azonban a nevüket adó testtartást: első két pár, a többinél hosszabb lábukat szétterpesztik, szinte ölelésre tárják. Az ölelő karok közé azonban nem a párjukat, hanem a zsákmányukat várják.

Virágokon áll lesben a fehér karolópók nevű faj is. Neve ellenére nemcsak fehér színváltozata van, gyakran látható citromsárga egyed a hasonló színű virágokon. Ne a színéről, inkább az alakjáról és a méretéről igyekezzünk felismerni! Mérete 1 cm alatti, de azért jól látható szabad szemmel, ha elég közelről (és lustaságunkat félretéve alulról is) nézegetünk réti virágokat. A pókocska potroha, más néven utóteste, két csúcsban végződik, így felülről nézve háromszög alakú. Ha éppen zsákmányt ejtett, akkor az két szempontból is előnyös számunkra: egyrészt a mozdulatlan, természetellenes pózban lévő rovart könnyebben észrevesszük, mint magát a pókot, másrészt a pók is el van foglalva, kevésbé menekül előlünk. Máskor hamar észreveszi, ha közel hajolunk, s gyorsan fedezéket keres a szirmok között vagy egy ernyős virág alsó felén. Van egy másik jellegzetessége is ennek a fajnak, de én azt igazán a közeli fotókon látom csak, lehet, hogy fiatalabb természetjárók szabad szemmel is. A fehér karolópók sok szeme két sorban helyezkedik el a fejtorán, s a két sor között van egy kiugró perem. Ennek a párkánynak a két széle kiáll, olyan, mintha ott lenne a két szeme, mint pl. egy ráknak. De ez megtévesztő, mert nem két összetett szeme van (mint a rovaroknak és rákoknak), hanem nyolc pontszeme, s nem a peremen, hanem alatta és fölötte helyezkednek el. (A pókok szemeinek száma 2 és 8 között mozog).

A karolópókok is tudnak pókfonalat készíteni, de rovarfogó hálót nem szőnek. Az ő stratégiájuk a lesből támadás. A pókfonalat főként a petéik védelmére szőtt kokon kialakítására használják. Ez egy sűrű szövedékű védőburok, amit a nőstény készít egy védett helyen, majd a kis pókok kikeléséig őrzi is azt. A hímeknek is jól jön a pókfonál, amikor a párzás előtt azzal lekötözik a nőstényt. Gondolom, ez nem egy bizarr szexuális játék, sokkal inkább életbiztosítás.

A karolópókok egyes fajai nem színes virágokon, hanem inkább a talajon, az avarban vadásznak. Ők jellemzően barnás színűek. Stratégiájuk hasonlít a rokonaikéhoz: rejtőzködj, aztán támadj! Első két pár lábuk nekik is hosszabb, mint az utolsó két pár, így ők is átkarolják zsákmányukat.

Érdemes kirándulás közben megállni egy réten, sőt gyakran egy „gazos” terület mellett is, és lehajolni, nézelődni. Igazi csodák várnak ránk!

Ha tetszett a cikk, kérlek, jelezd egy kattintással! Köszi! Erika