Kora tavaszi leskelődés a Börzsönyben

2012-03-11

3 olvasónak tetszik

Ha tetszik, kérlek oszd meg ismerőseiddel is! Köszönöm! facebook

Végre március van! Ismét meg lehet lesni a természet ébredését. Én ezt most a Börzsönyben tettem meg. A Nyugati-pályaudvarról szerencsére óránként mennek ún. zónázó vonatok (tiszták, kényelmesek, gyorsak) Kismarosra. Itt át lehet szállni kisvonatra vagy buszra, ami felvisz Királyrétre. A kisvonat romantikusabb, lassabb és drágább. Érdemes kipróbálni (a kicsik kedvence!), de én most a buszt választottam, ami negyed óra alatt felér.

Királyréten én ” jobbra” indultam el, a kiírás szerint a Horgásztó felé. Az első nagy kőkerítés, ami mellett elhaladtam, régi ismerősöm. Most is megnéztem a nagy andezit kövek között a fugákat, s meg is láttam rajta a tavalyi darázsszállásokat: szépen falazott költőüregeket. Ahol balra kell fordulni a Horgásztó felé, két sétált a nagy, elkerített területen.  De én most nem őket néztem, mert egy szép kis fekete-fehér cica szaladt elő jöttemre az egyik kertből. Megálltam némi simogatás kedvéért. A macsek azt se tudta, hogy dörgölőzzön még jobban hozzám. Ha abbahagytam a kényeztetését, felágaskodott, a térdemnek támaszkodott és még hangosabban dorombolt (ha ez egyáltalán lehetséges). Végül határozott léptekkel kellett elindulnom ahhoz, hogy ne kövessen, mert nem akartam, hogy eltávolodjon a lakhelyétől.

A Horgásztó még magán viselte téli jégpáncélját, de már nem lehetett volna rámenni a jégre. A partját takarították éppen a tulajdonosok.

Kicsit letértem az ösvényről, hogy megfigyelhessem az aprónépet. Jó szórakozás egy-egy mohapárnát, vagy csupán a tavalyi avart nézegetni egy pár percig, mert rögtön kiderül, hogy nem lakatlan és nem unalmas! Most is gyönyörű mohákat láttam, ágaskodó spóratartókkal. Egy kb. fél négyzetméteres helyen öt mohafajt számoltam össze egymás mellett. Nem ismerem őket fajra, mert az egy külön szakma, de a levélkék és a spóratartóik alakjáról (nincs igazi levelük és más szerveik) meg lehet látni, hogy más-más fajba tartoznak (képet lásd a Galériában!). Az egyik mohás facsonk közepéből egy makk állt ki. Ez nem eshetett ide magától! Megpróbáltam kiszedni, alig lehetett megmozdítani. Ki ilyen ügyes, hogy így beszorította ide? Valószínűleg egy szajkó (más néven mátyásmadár) téli tartaléka lehet, amit aztán nem talált meg a hó alatt.

A tavalyi tölgyleveleken apró pókok sokasága járt a dolga után. Egyik-másik kegyesen megengedte, hogy lefényképezzem, pedig egyébként igen gyorsan futkosnak. Itthon is csak annyit sikerült megállapítani róluk, hogy valamilyen farkaspókok lehetnek.

Az erdő még lombtalan, de a törzsekben már megindult a nedvkeringés, a rügyek duzzadtak. A barkás fajok már virágoznak is. Az aljnövényzet friss zöldje sem tűnik még elő, de ha elsöprünk egy kevés avart, alatta már csírázó, leveleket bontogató kis növényeket láthatunk. Ezzel szemben az ösvény mellett csordogáló patak rejtett zugaiban még jeget, jégcsapokat lehet találni. Sokáig nézegettem, hogy szalad a víz a csöpögő jégpáncél alatt. Ha van megnyugtató hang, hát a patak csörgedezése biztosan az! Érdekes volt látni, hogy a jégre hullott falevelek alatt mennyivel gyorsabban olvad a jég. A sötétebb színű levél több napfényt nyel el, gyorsabban felmelegszik, s elolvasztja maga alatt a jeget. Ha ezt egy gyereknek megmutatjuk, már meg is jegyezte egy életre (észrevétlen fizika órát tartottunk).

Megérkeztem az útvonal második tavához, a Bajdázó-tóhoz (amiről már több cikkemben írtam). Még jég borította a tavat, eleinte azt hittem, hogy az egészet. De átsétálva a kis sziget felőli oldalra (saját névadásomban Teknősök-szigetének hívom), láttam, hogy ott a szegélye már felengedett. Ennek ellenére néptelennek látszott. A mocsári teknősöknek, békáknak, siklóknak még hideg van, hiszen minden éjjel fagy. Most sincs melegebb kb. 8-10 foknál. Mégis leültem egy fadarabra, közvetlenül a víz mellé, hátha szem elé kerül valami. Mint mindig, a csendes szemlélődés most is „bejött”. Kiderült, hogy az élettelennek látszó vízben apró, kb. 8 centis halak úszkálnak. Szinte kijöttek a partra, ott igyekeztek felmelegedni, ahol alig pár centis volt a víz. Szó se róla, nekem is jól esett a napsütés!

A lábam előtt, a száraz nádleveleken is megmozdult valami. Nem is kicsi valami: egy nünüke. Szépségesen, csillogóan kék bogarunk nemrég ébredhetett, s láthatóan farkaséhesen vetette rá magát a még alig látszó zöld hajtásokra. Az evésben semmi sem tarthatta fenn: se az, amikor én centikről fényképeztem, se az, amikor egy kiránduló család kutyája odafutott hozzám barátkozni, s gyakorlatilag ráállt a nünükére. Mikor a kutya elfutott, aggódva kerestem a bogarat, de az csak visszafordult a hátáról a hasára, s ott folytatta az evést, ahol az előbb bosszantó módon félbeszakították. Nemsokára két újabb nünüke tűnt fel a színen, az egyik a másik hátára kapaszkodott. A romantikus légyottot félbeszakította az a tény, hogy belegyalogoltak a vízbe, s ez erősen lehűtötte az érzelmeket, hiszen életmentési okokból sürgősen ki kellett kecmeregniük. Külön-külön folytatták útjukat. Egy bimbózó kapcsolat végének lehettem szemtanúja.

A vízben újabb mozgás vonta magára a figyelmemet. A fura, szakaszosan gyors megiramodás, majd megállás a hanyattúszó poloskára jellemző. Végül több példányt is láttam egy fél óra alatt. Ha nem mozdul, szinte észrevehetetlen, mert ügyesen rejtőzködik, pl. levelek alatt. Időnként azonban fel kell jönnie a víz felszínére levegőt venni, hiszen rovar, tehát légköri levegővel lélegzik. Ilyenkor lehet jól megfigyelni. Furcsa, hiszen a hasát látjuk (tényleg a hátára fordulva úszik), még a lábára ragadt légbuborékok is látszanak. Alulról szinte kidudorítja a vízfelszínt, a felületi feszültséget tehát nemcsak felülről benyomva lehet használni (mint a molnárpoloska), hanem alulról is. Lásd a képen!

A sok lefelé nézegetés után arra kaptam fel a fejem, hogy a már órák óta a távolból hallott ölyv-vijjogás egyre közelebbről szól. Meg is láttam nemsokára a három egerészölyvet, amint a tó felett megjelentek. Viszonylag alacsonyról, kőrözve emelkedtek egyre feljebb. Közben be nem állt a csőrük, folyton vijjogtak. A nap során még többször volt alkalmam megfigyelni őket, s hangjuk végigkísérte ezt a szép szombati kirándulást.

A tótól nem messze egy andezitbánya található, ami a kiírás szerint magánterület és kísérő nélkül nem látogatható, de őszintén szólva ezt senki nem veszi komolyan. Jelenleg nem folyik művelés, s ha nem akarjuk szánt szándékkal kitörni a nyakunkat azzal, hogy felkapaszkodunk a meredek falakra, nem fenyeget minket semmilyen veszély. Arra voltam kíváncsi, hogy a felmelegedő sziklafal milyen állatoknak nyújt most otthont. S nem kellett csalódnom! Míg a tóparti megszokott gyík-helyeken még nem volt semmi mozgás, itt bizony már felébredtek a fali gyíkok. Repedéstől repedésig futkároztak a falon. Egyes helyeket közelről szemügyre véve frissen ébredt, még kissé kótyagosnak látszó rovarokkal találkoztam. Egy rózsabogár lassan mászott felfelé a sziklákon, a kőpor miatt alig látszott egyébként fénylő aranyos zöld páncélja. Kicsit távolabb egy harlekin katica mozgott, jól beleolvadva a kőpor színébe. Tudom, hogy nem őshonos, tájidegen faj nálunk, de nem vitt rá a lélek, hogy elpusztítsam. Tavasz van, az élet kezdete, én ugyan nem bántom. Ha az a sorsa, majd megeszi egy ragadozó (bár katicaevésre kevesen szánják rá magukat, a védekezésül termelt váladék nem teszi vonzó fogássá ezeket a bogarakat).

Visszafelé még benéztem egy ültetett fenyvesbe, figyeltem egy madáretető környékén a sürgést-forgást. Királyréten a buszra várva, a napot élénk dallal búcsúztató zöldikék látványában gyönyörködtem. Visszavonhatatlanul itt a tavasz!

 

Ha tetszett a cikk, kérlek, jelezd egy kattintással! Köszi! Erika

3 olvasónak tetszik

Ha tetszik, kérlek oszd meg ismerőseiddel is! Köszönöm! facebook


Hozzászólások











Darázslakás

Darázslakás


A barátságos cica

A barátságos cica


Eldugott makk

Eldugott makk


Farkaspók faj

Farkaspók faj


Még egy kis jég van a patakon

Még egy kis jég van a patakon


Jégcsapok

Jégcsapok


A levelek alatt gyorsabb az olvadás

A levelek alatt gyorsabb az olvadás


Bajdázó-tó jeges oldala

Bajdázó-tó jeges oldala


A Teknősök-szigeténél már olvad

A Teknősök-szigeténél már olvad


Kishalak

Kishalak


Nünüke

Nünüke


Nünüke párzási kísérlet

Nünüke párzási kísérlet


A szétvált párocska

A szétvált párocska


Hanyattúszó poloska rejtőzködve

Hanyattúszó poloska rejtőzködve


Hanyattúszó poloska

Hanyattúszó poloska


Egerészölyvek

Egerészölyvek


Az andezitbánya falai

Az andezitbánya falai


Gyíkok a bányafalon

Gyíkok a bányafalon


Rózsabogár az andeziten

Rózsabogár az andeziten


Harlekin katica

Harlekin katica


Kékcinke

Kékcinke


Zöldikék

Zöldikék


Készítette WUP Webdesign Stúdió

2010 © Minden jog fenntartva, sem a szöveg, sem a fényképek nem használhatók fel engedély nélkül!